In Globalisation We Trust

Azt gondolom, hogy a kapitalizmus egyfelől a leghatékonyabb másfelől a legerkölcsösebb gazdasági-társadalmi berendezkedés. Az általánosságon túl, mi kapitalisták azt állítjuk, hogy a magántőke jobb gazda, mint az állam, még a bonyolultabb piaci struktúrában is, mint az egészségügyi, oktatási vagy villanyipari. Vitatjuk, hogy az információs asszimetria, a mérhetőség nehézsége vagy a hálózatos iparág léte megbénítaná a piacot.

Ezen felül pedig mindannyian azt szeretjük, ha a kapitalizmus anarchiával vagy demokráciával párosul nem pedig valami koronás megalománnal.

A kapitalizmus vita egyik fontos vonulata volt az antidemokratikus kapitalizmusok értékelése (Pinochet, kistigrisek vagy a mai Kína). Van aki azt mondja, hogy legalább növekednek, és a diktátor majd elhullik, van aki inkább a diktátort látná minél előbb sírban, és ezért korlátozná mozgásterét és potenciális fejlődését.

Van viszont egy másik vita, amely most is éppen címlapozik: az oligarchia és kapitalizmus viszonya. (Vitaindítók: Bokros Lajos leoligarcházza az OTP-MOL klikket, Putyin a klánok szorításában, leírás, pálya értékelés)

Az oligarchia léte új dimenziókat emel be a vitába. Itt nem a vállalat és az állami bürokrácia cél és eszköz rendszere csap össze, hanem a tiszta verseny egy minden dimmenziójában monopilisztikus versennyel. Miközben a svédeknél a kérdés az, hogy milyen struktúrával lehetne növelni az energia ellátás hatékonyságát, addig az oroszoknál az merül csak fel, hogy hogyan lehetne a jelenlegi hatalmi egyensúlyt fenntartani. Amiért valahol kirúgnak a klubból (és bíróság elé visznek, lásd Grippen-Siemens), az másutt belépési feltétel.

Az oligarcha magántulajdont szeretne, de ágasbogas állami szabályozást és megvásárolható politikusokkal. Ez a célrendszer legalább akkora ellensége a kapitalistáknak, mint az állami vállalat. A kapitalizmus ugyanis nem csak azt jelenti, hogy a vállalat magántulajdonba kerül, hanem jelent szabad árat, szabad tulajdonost (még ha külföldi is) és korláltan szabad belépést a konkurenciának.

Állítás:

Azt állítom, hogy miközben a kapitalizmus egész jól (nem tökéletesen) tud működni diktatúrával (pl. Kína) addig borzasztóan nem tud működni oligarchiában. Az oligarchikus kapitalizmus nem igazi kapitalizmus, hanem járadékvadászok harca az állami befolyásért. Bár hírdetik a magántulajdont, de ellenségei a valódi versenynek, így például a tőkekorlátok felszámolásának és a globális tőke megjelenésének.

Az oligarchia a kapitalizmus talán legnagyobb ellensége. Sokkal súlyosabb veszély, mint a kollektivista ideológiák és az emberi hülyeség.

meg lehet, hogy tovább pihen. Mindenesetre itt egy videó, csupa nagyágyúval:

A szereplők:
vezeti: Fareed Zakaria, aki szerint jobb egy felvilágosult diktátor, mint erőltetni a demokrácia dolgot, ami olyan bonyolult.

William Easterly, akit volt szerencsém látni Pesten és kegyetlen szórakoztató tud lenni. Tézis: segély = rossz.

Paul Wolfowitz: A híres neokon.

Bill Gates is Bill Gates

Ellen Johnson, aki egy eddig polgárháborúzó diktatúrában szenvedő országban (lásd)

Szóval itt egészségügyről, meg segélyről dumálnak, meglátjuk én mit szólok hozzá.

Meg is mutatták e jelképekben gazdag ceremónián: halott békegalamb, megfojtva egy egyenruhás kisgyerek által. Eszerint adaptálják az arab pedagógiát is, hogy miként kell kinevelni egy mindenre elszánt hadsereget. (lásd még EZT! )

A globalizációt két dolog fenyegeti igazán: a hülye emberek és a járványok.

Előbbi picit talám veszélyesebb, mert minden járványra nagyon sok okos kutató és szakértő jut. Minden hülyére viszont nincs pszichiáter vagy rendőr.

Utóbbi viszont ritkán, de nagy bajokhoz vezet. Bár egyre jobbak vagyunk, és lenyomtuk a pestist meg a TBC-t, a járványok is egyre ügyesebbek. A fő sunyi 3 hónapos lappangásával, hosszú tünetmentességével, és már jelentős elterjedtségével az AIDS.

Máshonnan megközelítve,
Ha az államnak vagy bármiféle közösségi érdekeket előtérbe helyező szervezet tényleg úgy gondolja, hogy egészségügyre akar költeni, akkor egyetlen dolgot kéne csinálnia, ingyen (olcsón) adni a gumit. Mankót és fogtömést mindenki elintézi magának, vagy nem. De húzzon gumit mindenkinek a farkára, aki szívesebben spórolna rajta, mert a fertőződésnek valódi externáliái vannak.

Dumálnak itt a közgazdászok a hálózatos iparágakról, hogy ott így meg úgy a szabályozás. Erre mondom, hogy ha drága a vonat, mert visszaél a vasúttársaság a háló méretével, akkor megyünk majd bússzal. Mindennek lassan lesznek helyettesítői, és ha szar a hálózat (vagy veszélyes) akkor át lehet térni egy másikra. Lehet persze beavatkozgatni, elvileg hatékonyan is, valójában csak a szar van belőle, miközben a piac meglenne nélküle is.

De a szexnek csak jóval szarabb helyettesítőit találták fel, úgyhogy ha egyben akarjuk tartani globalizált civilizációnkat, és nem pipettával akarunk szaporodni labor kisérletek után, akkor vágjunk mindenkihez egy kiló óvszert.

Hogyan bontsuk le az államot, pragmatikusoknak, akik az anarchiát utópista fantazmagóriának vélik.


5. az erőszak oligopol piaca

"The direct use of force is such a poor solution to any problem, it is generally employed only by small children and large nations." — David Friedman

Nevezhetjük ezt egyszerű antropológiai optimizmusnak, de úgy tűnik, hogy a jólét javulásával az állam hobbes-i küldetése megszűnőben. Az ember embernek már nem farkasa, hanem barátja vagy üzletfele.

Úgy alakult ugyanis a világ, hogy az életben maradás hihetetlen olcsóvá vált (napi 2$) és többnyire adottság a világ 3/4-ében. Ehhez képest az egyszerű (nem intézményesült) erőszakkal elérhető jövedelmek elég alacsonyak viszont kockázatosak. Persze most is lehet eladódodni meg szenvedélybetegnek lenni vagy csak egyszerűen
többre vágyni. A szűkösség természetesen nem szűnt meg, csak a környéken adottak bizonyos minimális feltételek.

Ezek a bizonyos minimális feltételek azt teszik lehetővé, hogy a társadalom messze túlnyomó része már egy ideje elfogadja és biztonságban szeretné tudni a tulajdonát: a házát, az autóját, a TV-jét vagy a pékségét, és egyúttal a másokét is. 
Olyan társadalomban élünk tehát, ahol a stabil magántulajdon intézményére igény van, vagy hogy másképpen fogalmazzak kereslet van. Fizetőképes kereslet.

Aztán meg kinek mennyi. Van, aki alabárdosokkal védi a vára kapuját, és van, aki egy cetlit rak az ajtóra, hogy ha valaki betérne és használná a házat, akkor az ne felejtse el kupucolni a WC-t. Viszont egy biztos, hogy, ha valaki valamit meg akar védeni, az sehol  a világon nem a rendőrségre bízza. A versengő és egyre fejlődő bűnözők ugyanis dinamikusan fejlődnek és messze hatékonyabbak, mint az állami bürokratikus rendőrség.

A bűnözőkkel kizárólag az érdekeltté tett cégek képesek felvenni a versenyt, de ők viszont igen hatékonyan, persze gyakran drága technológiával. Persze a tulajdonosnak mindig sokkalta többet ér a tárgy, mint a tolvaj számára, így nem is szokás a védelmen spórolni.

Úgy kell ugyanis ezt szemlélni, hogy, ha az ember felelős a saját biztonságáért, akkor beépíti a védelem költségét a büdzsébe, és csak olyan beruházást valósít meg, aminek védelmét ki tudja fizetni, vagy meg tudja oldani. (Miért is a megtermett de szegényebb melákok hordanak arany fukszot, és a gyenge fizikumú gazdagok költenek drága lakberendezésre. Ki mit tud megvédeni!)

Előállhat egy oligol piac, ahol biztonságot vásárolhatsz. És ahogy ez lenni szokott, ezek a vállalatok saját kezdeményezeseket fognak indítani kartellben a bűnözők elfogására. pl. egy betörő elfogása nekik konkrét profitot hoz, hiszen minden a betörő által okozott költség  a  vállalatokra hárul.

A következő lépés az anarchokapitalizmus felé tehát az, hogy felismerjük, hogy a biztonság is egy ugyanolyan jószág, mint a kenyér és magunkra bízzuk annak vásárlását, ahelyett, hogy sírnánk, hogy már megint nem védett meg az állam minket, csak az adót nyeli, majd más adójából kárpótol a veszteségeink egy részért.

Meg aztán egy csáppal kevesebb a szőrös polip testén, már csak 5 nyúlvánnyal fojtogat.

Tudtátok, hogy van olyan, hogy Weimar Triangle? És olyan, hogy Comitee of Baltic Sea States aka. CBSS? Én mondjuk nem, de ez lehet az én műveletlenségem is, bár mondjuk, mint azt a ma délelőtti panelbeszélgetésen a fenti két szervezet, a V4 és a Nordic Council képviselői elmondták, a tagországok állampolgárai sem nagyon.

Mind a négy szervezet elmondta, hogy ők aztán tényleg kurva jó dolgokat csinálnak, és mindössze a rossz PR miatt nem tudja az égvilágon senki, hogy mivel foglalkoznak. Legyünk ám marha büszkék a regionális együttműködésre. (Vajon milyen pénzből működhetnek? Hm, igen: az adófizetők pénzéből. De tájékozatatni már minek.)

A régiók Európája nem más, mint bullshit, a regionális együttműködés nem más, mint egy papíripari klaszter. Teszem hozzá: sajnos.

Egy részlet. Szerintem zseniális.

Hosszú kezű, hosszú lábú, istenfélő, szabadságszerető, törvénytisztelő farmer volt, zord individualista, aki úgy vélte, hogy minden támogatás, amit a központi kormány nem-farmereknek juttat, a szocializmus beszivárgását jelenti. Hírdette a takaros életet és a kemény munka szükségességét, nem szerette a laza erkölcsű nőket, akik mindig visszautasították. Lucerna termelő volt, és nagyon jól jött ki azzal, hogy nem termelt lucernát. A kormány jól megfizette minden tonna lucernáért amit nem termelt.Minél több lucernát nem termelt, annál több pénzt adott neki a kormány, és ő minden pennyt, amiért nem dolgozott meg, földvásárlásba fektetett, hogy növelje a lucernamennyiséget, amit nem termel. (...) Bölcsen nem munkálta földjét, és hamarosan több lucernát nem termelt, mint bárki más a megyében.

Ez a videó szerintem azt szeretné  magyarázni , hogy az állam is csak egy  erőszakszervezet. Az ország egy része rákényszeríti a többiekre a saját akaratukat.

Többen nem értik, hogy hogyan tudok támogatni háborúkat, és közben ellenezni az államot. Erről egy klcsit:
-Jelen rendszerben kurva idegesítő az, hogy ha honfitársaim kretén kormányt választanak, akkor hadat üzenhetünk a szlovákoknak. Tehát én állampolgárságomnál fogva hadban állok azzal akit szlovák anya és apa nemzett. Kitiltanak pozsonyból, adómat tankokra cseszik el, és még talán be is soroznak.

- Ugyanakkor magánemberként támogatok bizonyos külpolitikai prioritásokat. Erre pénzemből is szívesen adok, (életemet nem valószínű), és támogatom azt, hogy minél többen így gondolják.

-Természetesen megalkudok a nemzetállamok rendszerével meg az ENSZszel, és ezeken a kereteken belül bizonyos esetekben szívesen látok bizonyos retorziókat.

-Ideám az, hogy az egyének képesek legyenek maguk elítélni és szankcionálni a hatalmukkal túlzottan visszaélő kormányokat, diktátorokat, mert egy kormány sose lesz elég hiteles, végtére ő is csak egy elnyomó.

No, a boldogságra van itt egy felmérés, és ezt a toplistát sikerült kihozniuk:
A tíz legboldogabb ország:
        1.    Denmark           6.    Finland
        2.    Switzerland       7.    Sweden
        3.    Austria              8.    Bhutan
        4.    Iceland              9.    Brunei
        5.    The Bahamas  10.    Canada

       (21. USA)

Borzadjatok össze ti is. Mi történik ott, aha azol azok vannak többen, akik nem tudják mik az emberijogok. A sztori lényege, hogy Szaud-Arábia, Kína, Pakisztán, Tunézia, Kuba és Oroszország is tagja a bizottságnak. A főprofiljuk, hogy elítélik Izraelt, máskülönben kussolnak. Az eredmény:

Hogyan bontsuk le az államot, pragmatikusoknak, akik az anarchiát utópista fantazmagóriának vélik.


4: Iskola = humántőke befektetés. Az állam kivonulása.


Azt tudjátok ugye, hogy mi a befektetés? Ha nem is azonnal, de megtérülő költekezés. A helyzet az, hogy ha egy gyerekbe belevered az irni, olvasni tudast az velhetoen ketszer annyira teljes eletet elhet, várható keresete pedigg hatványozottan nő.

Tanuljatok hitelre. Csak az a kérdés, hogy kiére.
Vagy kifizetik apádék, te: saját zsebből, az amerikai nagybácsid.
Vagy felveszed a banktól, mint a diákhitelt, csak 3szoros kamattal, mert hát sok a szar suli, amitől csak hülyébb leszel, és ugye a kockázat.

Vagy az iskola adja. Kiküszöbölve a rossz iskolák kockázatát. Versenyezzen a suli a gyerekért. Azt kell mondaniuk, hogy ők ingyen látnak téged, reggelivel és vacsorával, ha minden órára bejársz (lógás, puskázás = szerződésszegés), csináljad az ő szabályaik szerint a sulit, és csak azt kérik tőled, kedves szegény rosszsorú fiú, hogy utána add nekik jövedelmed egy részét, ha elér egy küszöböt.
Vagy akár, ahogy a focistákat, ők adnak el saját nevelésként a munkaerőpiacon.

És, ha az iskolák versenyeznek a diákért, akkor nem az akadémikus gyerekén lehet igazán kaszálni, mert azt kurva drága megvenni, sőt inkább el se adja magát, hanem kifizeti papa zsebből a tanittatást, hanem ugye azt aki nem sok esélyt lát arra, hogy valaha is olyan sokat keressen.

A mobilitásban lesz a pénz, tudniillik, és ez a lényeg.

Az iskolának ugyanis ott van dolga, ahol otthonról nem jön elég. Az oktatás piacán azoknak kell tudniuk megélni, akik hozzáadott értéket termelnek, nem pedig társadalmi struktúrákat újratermelnek. Ez utóbbit csak  a - közép/felső osztály hatalmának érdekeit védő - politika által működtetett iskolák érezhetik feladatuknak.
 
Röviden iskolának egy fillért se.
A jó befektetések megtérülnek, a szarokba meg kár a pénzért.

Meg aztán egy csáppal kevesebb a szőrös polip testén, már csak 6 nyúlvánnyal fojtogat.

ui. egy sulit bepereltek az USAban, ahol ökonométerek mérték ki, hogy az iskola hozzáadott értéke szignifikánsan nem tért el a 0-tól. Elfelejtettem utánanézni, részleteket  kommentbe majd.

Olvasom a napokban az Indexen, hogy újfent megbüntették a Boros-Bochkor-duót, egyébként horriblis összegre, azért, mert olyat mondott, amit a drága Országos Kultúrfasiszta Testület szerint nem kellett volna.

Például "[e]gy esetben (december 7.) a drogfogyasztás került kedvező, a magatartásforma jótékony hatásait ecsetelő megvilágításba, a kábítószer káros egészségügyi, illetve társadalmi következményeit viszont nem említették. December 6-án pedig egy erősen szexuális töltetű párbeszéd hangzott el, mely ráadásul a gyermekek számára közkedvelt Mikulás-ünnep kontextusában jelent meg, burkoltan extrém szexuális helyzetre utalva"(...)
"a műsorvezetők a hallgatói sms-ek beolvasásakor sem jártak el mindig megfelelő körültekintéssel, így számos adásban találkozhattunk trágár hallgatói üzenetekkel, amelyek meghaladták a délelőtti idősávban közzétehető mértéket".

Akkor skacok, tilsátok le a képernyőről Koóst, Bajort és az összes szalonalkoholistát, akiknek állandó szerepe a piás (oh a sor még se hosszú...), vagy nem menjenek akciófilmek a tévében, vagy tiltsatok be mindent, ami nem a szocialista haza békés építéséről szól.

A Bumeráng tényleg az alpári humorra építő, sokszor bántó műsor, de akkora piaca van, hogy ihaj. Aki hülye, azt az OKfT sem tudja meggyőzni arról, hogy ne legyen az...

Vagy tudjátok mit? Tanuljátok meg azt a szót, hogy szólásszabadság és keressetek magatoknak új munkát. (És adjátok nekünk azt a 28 milliót, tudjátok, az egyén mindig jobban költ, mint az állam...)

A piaci kudarcok közül az externáliára különös figyelmet érdemes fordítani. Itt ugyebár külső gazdasági hatásokról van szó, mint például környezet szennyezés. Úgy okozok kárt, vagy éppen hasznot másnak, hogy az nincs piacosítva, nincs ellentételezve, ezért az egy esetleges mértéket fog ölteni, ahelyett hogy társadalmilag optimális szintű lenne.

Coase 1960-as „A társadalmi költség problémája” című cikke óta tudjuk, hogy ez nem annyira piaci, mint inkább jogi kudarc. Externáliák azért léteznek, mert vannak olyan jószágok, vagy ha úgy tetszik erőforrások, amelyek tulajdonlása tisztázatlan, vagy közösségi, és nem is nagyon lehet magántulajdonba adni.

Például ha szhultze fingik egyet, akkor radio dühös lesz, mert szagolnia kell: a levegő köztulajdon. Ha viszont a levegő radio-é lenne, akkor kérhetné az államot (ami persze már rég az enyém lenne), hogy érvényesítse tulajdonosi jogait és fizettessen kártérítést schultze-cal, mert bepiszkította azt. Schultze többet nem fingana. Vagy csak akkor, ha annak élvezete meghaladná a kártérítés összegét.

És újabban vetnek is ki adókat a környezetszennyezésre. De Coase ugyanezen cikke óta azt is tudjuk, hogy az adó annyira nem jó dolog. Inkább a tulajdonosoknak kéne megegyezniük, hogy ki hogy árt a másiknak, és mit ad cserébe. Ezzel érhetnénk el társadalmi optimumot. És feltehetőleg a környezetszennyezés is megoldódna. Elvégre, ha valaki a levegő tulajdonosa lenne, nem hagyná hogy csak úgy bepiszkítsák.

Tulajdonosok? Hát igen, a kapitalizmus alapja a magántulajdon. De hát nagyon sok dolog nincsen magántulajdonban. És ha megpróbálnánk őket kapitalizálni, akkor akárhogy is definiáljuk az igazságtalanságot, baromi igazságtalanul járnánk el. Arról nem is beszélve, hogy ÉN NEM ADOK EL SEMMIT. És mindent megeszek, ami a tányéromon van. A korházakat, az államot meg az ilyen szirszarokat én is eladnám, de azért a levegőt nem. És amíg valami is köztulajdonban marad, a kapitalizmus része lesz ez az önellentmondás.

És tényleg, gyakran halálra röhögöm magamat a zöldek túlkapásain. De azért lássuk be, ha valami miatt itt megáll a környezetszennyezés, az az lesz, hogy kifogyunk az éghető nyersanyagokból. Lehet hogy 50-60 év múlva olyan környezettudatosság lesz, hogy még. Kicsit több rákos lesz, de többet is fogunk tudni meggyógyítani. Bada bumm.

De az externáliákat nem fogja tudni megszüntetni a kapitalizmus, mert a levegő a büdös életbe se lesz magántulajdon. Csak büdös lesz.

Az independent (angol liberális lap) bocsánatot kért olvasóitól, amiért 10 évig a dekriminalizáció élharcosai voltak. Mostanra arra jutottak, hogy nem ez a jó irány. Érvelésüket arra alapozzák, hogy a marihuána káros, valamint többen használják, ha dekriminalizálják. Arra jutnak, hogy a folyamat árt a társadalomnak.
Ez a pragmatikus, empírián nyugvó érvelés szép és érthető. Ugyanakkor én úgy gondolom, hogy a liberálisok ideológiailag nem tűrhetik a szabadságcsonkítást.

Ha kiderül empirikusan, hogy egy film butít vagy a techno ízlést rombol, akkor betiltjuk azt is?

Ha károsnak tartják, akkor az újság álljon ki azért, hogy káros.
Vagy azért, hogy külön biztosítási csomag fedezze az abból adódó károkat.
Esetleg építsenek be a fű árába jövedéki adót.
Kiskorúak csak szülői engedéllyel károsíthassák magukat.

Kornai járja az országot a 'mi a rendszerváltás' nevű anyagával. (kritika)

A lényegi gondolat annyi, hogy csak az számít, hogy van-e egy országban kapitalizmus, mert akkor megtörtént a rendszerváltás.

Azt is állítja, hogy van szocializmus és kapitalizmus és ő tudja, hogy hol a határ.

Három szempont:
- a tulajdonforma (magán / köz)
- a kordinációs mechanizmus (állami utasítás / piac)
- a politikai vezetők szándékai (pro vagy kontra)

És nem számít, hogy mi a politikai berendezkedés. Lehet egypárt, mint Chilében, vagy királynő, mint Angliában, az mind kapitalizmus.

Meg az is lehet, hogy nincs párt és nincsenek vezetők. Egyáltalán nem létezik állami kordináció. so called anarcho capitalism.
Akkor van igazán kapitalizmus.

Mert természetesen a skála folytonos. Kínában Keletről Nyugatra haladva kilométerenként fogy el a kapitalizmus. Vannak alig kapitalisták és nagyon azok.

"ha az olimpián lenne "extrém kapitalizmus" sportág, fogadok, hogy XY aranyérmes lenne". (részlet az és mégis lapos a föld című könyvből)
Magyarország meg örülhet, hogy ahogy Kornai is kimondja, része vagyunk a nemzetközi kapitalista szövetségnek. De a világversenyeken labdába se rúgunk. A V4 tornák, az a mi terepünk. Mint tudjuk, a mi nagy perspektívánk, az EB (EU) alapvetően gyenge (illetve letűnt) országokat tömöríti, sajnos.

Erről írtam itt. Váljon ketté a szocializmus és a kapitalizmus végleg.

Bizonyára sokan ismeritek a The Economistot (a The Econ, The Econ, Az Econ ? ).
A HVG brit koppintása, gyengébb címlapokkal, de erősebb beltartalommal és egy apró érdekességgel: nem írják bele az újságba a szerzők neveit.

Mennyivel kell többet fizetni így egy szerzőnek, mint ha a végére biggyeszthetné a nevét?
Vajon lehet-e igazolni kérni a szerkesztőségben, hogy az egyik cikk a te munkád?
Vannak-e ál-szerzői az economistnak?
(A Bede Márton @Matula azzal dicsekedett, hogy írt oda. Sherlock se tudja.)

Vicces ez a nagy "kollektiv mi" tudat, es belatom, hogy sikeres a modell.

Feltetlen könnyebb működtetni a kollektív szerkesztőséget, ha nagyon okos emberekről van szó, mint ha ezzel itthon probalkozna ezzel egy lap. Sőt talán pont sznobságból csinálják: mi annyival okosabbak vagyunk az átlagnál, hogy mindegy ki írta melyik cikket, az egész újságunk egy tartománnyal feljebb van, mint a többiek, úgyhogy te, olvasó, itt úgysem tudnál különbséget tenni szerző és szerző között.

Minden aktualitása elmúlt, de most jött újra szembe ez a kis dánzászló, és nagyon megörültem neki. (be is raktam a jobb menüsor aljára).




Ja, viszont nagykövetséget meg nem gyújtogatunk (de még székházat sem).

Alig találok szavakat. Hogy a Mazsihisz miért csinálja ezt. Tényleg, egy százalékért kuncsorogni a Soára hivatkozva kell?

Miért érzi úgy a magyarországi zsidóság (felháborító módon) egyedüli hivatalos képviselője, hogy ez így jó? Miért nem látják, hogy ez csak visszatetszést kelt? NEM. Nem kell lelkiismeret-furdalást kelteni. Nem csak azért, mert gerjeszti az antiszemitizmust, hanem mert nem etikus. A mai generációknak nem a vészkorszakért kell rosszul érezniük maguknak, hanem azért, mert sok esetben (egyébként a zsidóságggal karöltve) akadályai a normális, érzékeny diszkurzusnak.

Másrészt. Túl kéne képni már azon, hogy az egyetlen kapcsolódási pontja a hazai zsidó közösségnek saját zsidóságához az európai kultúra által teremtett földi pokol, az abszolút negatívum, Auschwitz legyen. Sohasem felejtünk, soha sem bocsájtunk meg, de nekünk, fiataloknak meg kell tanulnunk együtt élni a Holocaust örökségével és meg kell tudnunk élni egy új, huszonegyedik századi zsidó identitást. Úgy érzem, van rá lehetőség.

(Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a plakát ocsmány.)

Hát ez zseniális. Persze a felét nem értem, meg egy részére viccesebbet szerettem volna. de akkor is.  link
Magyarorszag termeszetesen az ABF háromszögben tengődik.