Küldött a skót egy cikket, aminek kedves a témája. (itt jegyzem meg, hogy a snap zseniális, és öröm a linkelés). Az állampolgárság.

Elszállt körökben közhely, hogy az államok a jövőben a neten fognak alakulni.
A morális és kockázatközösség fogalmát a jövőben teljesen versenyképtelen lesz területhez kötni. Mindenki megválasztja azon társaságot, akikkel ilyen/olyan célokért közösséget (közös kasszát, és szabályrendszert) hoznak létre.

Jelenleg a  határok által bekerített terület erősen egynek érzi magát, kevés a mozgás. Láthatóan a nemzeti identitás lassan kopik (vö. elsődleges EU állampolgárnak érzem magam identitás ny-eu-ban 10% alatt).

A kérdés az tehát, hogy ki léphet be/ki a magyarok nemzet alapon szerveződő szolidaritási klubjába/ból.

Voltak tehetős magyarok, akik '56 után külföldön becserélték se perc alatt állampolgárságukat.
Akadnak olyan európai milliárdosok akik úgy döntenek, hogy ők valójában tiszta szívükből monaco-inak érzik magukat (vagy bármely hason alacsony szja ország állampolgárának), de mi se nem vonzzuk a külföldieket, se nem taszítjuk sajátjainkat.

Az '56-osok úgymond az elidegenedettek kategóriájába tartozik. Itt vannak a politikai menekültek, azok akiknek tele van a torkuk suttyónak gondolt országuktól, és azok akik csak egyszerűen beleszeretnek Indonéziába, és ottragadnak.

A miliárdosok pediig a gazdasági előnyöket hajszolók kategóriája. A szegényebb rétegek közt is sokan hajszolnának ilyen előnyöket, csak őket nem fogadja be a klub, mert nettóveszteség volna.

Megjegyzés: az ún határontúli népszavazás "vita" (a közvélemény számára) arról szólt, hogy most az egyik vagy másik kategóriába tartoznak-e a határontúliak.

A cikk licitet ajánl, ami rendkívül ügyesen kiküszöböli a problémák egy részét:
Az lehet magyar (amerikai), aki a legtöbbet ad érte. A határhaszonig  fizetünk érte,  ugye. A szerző úgy gondolja, hogy annak ér a legtöbbet egy belépő az amerikai álomba, aki a legsikeresélyesebb. El is hiszem, hogy az USA olyan ország.

A magyar valóság pedig más. Alanyi jogon járó segélyekre költjük mi itt az állampénzét, úgyhogy annak érne a legtöbbet, akit az állam a legjobban sajnálna.

Amíg ez meg nem szűnik, addig torz lenne ez a rendszer. Nem a legígéretesebbeket bíztatja a bevándorlásra a magyar állami újraelosztás, hanem a reményvesztetteknek ígér langyos menedéket.

Másrészt pedig úgy nem működhet egy melting-pot, hogy nem gyújtjuk be. Nem tudom, hogyan tudunk ilyen türelmesen és tétlenül várni mások integrációjára, anélkül, hogy egy újunkat is mozdítanánk.

Amíg ilyen itten a légkör, addig nem marad más, csak a népességfogyás...