Itthon nem szokás teret engedni a piacnak.

A rádió meg a TV piac (amíg nem digitális v internet alapú) meglehetősen oligopol. Ez nem jelenti azt, hogy ne férne meg rajta több frekvencia, mint ma. Nem volna az sem szükségszerű, hogy a haveroknak adják, vagy azoknak, akik garantáltan a kormány seggét nyalják (TV2, RTL klub szerződés hosszabítás idő előtt rémlik?). Normális esetben licit van, és törvényileg szabályozott feltételek (mit lehet, mit kell, és mit tilos).

A legegyszerűbb az volna, hogy egyszer eladják az összes(!) frekvenciát, ami megfér egymás mellett, és aztán meg se kell hosszabítani soha. Ha valaki szarul csinálják, hát felvásárolják a frekvenciáját. Most hiába veszem meg a Juventus-t, ha nem vagyok a kormány / ORTT haverja, ugrik a szerződésem mikor lejár. Ha örök életre szólna, csak az ár számítana. Egyszeri hatalmas bevétel, és a piac gondoskodna arról, hogy a legprofibb csinálja.  Persze lehet pár évente is csinálni, csak kicsit bonyolultabb, de nem lehetetlen. Első lépés az, hogy nyílvános árverés legyen és több frekvencia.

A másik alapfeltétel az, hogy az állam ne torzítsa a piacot.  Ilyen torzítás az, ha az adófizetők pénzével szubvencionált termékkel támad a versenytársak ellen.

Szeretem a könnyű zenét, meg a sört is. Ha az állam belép a sör piacra, és szubvencionált áron aluli sörrel támad, akkor csődbe mennek a jó sörgyárak is. A sör persze olcsóbb lesz átmenetileg, de adókból szedik be a különbséget. Összességében  lakosság többet fizet, ha fenntart egy támogatott állami sörgyárat, mint amennyiben egy versenyzőpiacot működtetne.

A Petőfi rádió popzenét szolgáltat a 18-40eseknek. Ezt a terméket úgy szokás eladni, hogy minden 5. nóta után leadnak egy jól szegmentált reklámot a célközönségnek. Ez a közönség ugyanis fizetőképes és vevő pl. albumokra, lakáshitelre vagy taxira. A Petőfi alig ad  reklámot és ezáltal jobb minőségű, de kevesebb pénzt hoz (értsd veszteséges). Olyan mintha olcsóbban adnánk a sört (jobb minőséget adunk a szar minőség áráért), viszont a különbözetet az állam fizeti.

Normális esetben a Petőfi rádió a piacon kéne, hogy éljen. Nevezhetjük Radio Café-nak (akinek az ORTT soha nem adott országos frekvenciát, valamint arra kötelezte, hogy 51%-ot pofázással töltsön!), vagy Tilosnak vagy bárminek.

Ahelyett, hogy szabad rádió piacot csináltunk volna, egy szar álpiacot csináltunk, és az adófizetők pénzén támadjuk meg azt. Ez a ciki ebben a dologban.

ui-k.

Nem igaz, hogy a Petőfi olyan tartalmakat adna, amik nem jelennének meg a picon. A hatalmas hallgatottság nem a reklám mentességnek szól (az csak biztosítja, hogy egy piaci szereplő később se tudjon belépni, illetve a Radio Cafét döngöli, ha nem volna elég béklyó az 50% duma.),  hanem arról, hogy ez egy létező szegmens, ahol elfér egy termék.

ui2. Sem a Ladánybene 27,  sem a Babyshamples, sem a KT Tunstall, sem a Hard-FI megismertetése a néppel nem állami feladat.  Kétségtelen, hogy szebben összerakott számokat adnak a Petőfin, meg kicsit újabbakat is, de ez csak egy jobb ízlésú fogyasztói szegmens. Ezek kiszolgálása nem állami feladat.

ui3.  Felejtsétek el a BBC Radio1-t. (egyébként mennyivel izgalmasabb zenéket adnak, mint Petőfi, fényévek a távolságok, de ők bátrabban is kezdték John Peel-ékkel, és a punk zenével). Amikor a BBC-1 megalakult, akkor nem voltak kereskedelmi rádiók egyáltalán. Éppen azért jött létre a Radio1, mert kalózrádiók tömkelege lepte el Angliát, ami könnyű zenét adott.  A kormány ezeket leállította, mert illegális volt, viszont kellett könnyűzene a kalózrádiók helyett. Erre volt jó a Radio1, hogy be lehessen zárni a kalózrádiók piacát. 6 évvel később jöttek az angol kereskedelmi rádiók engedélyezése, de akkor a BBC-t már nem lehetett leállítani, fogalom volt.

ui4. Csak adják el azt a frekvenciát nekem, ilyen paraméterekkel, hogy 90% zene és legyen a maradék 10% reklám. Államnak egy büdös fillért nem kell többet beleadnia, és olyan zenéket kaptok…