Azt gondolom, hogy a kapitalizmus egyfelől a leghatékonyabb másfelől a legerkölcsösebb gazdasági-társadalmi berendezkedés. Az általánosságon túl, mi kapitalisták azt állítjuk, hogy a magántőke jobb gazda, mint az állam, még a bonyolultabb piaci struktúrában is, mint az egészségügyi, oktatási vagy villanyipari. Vitatjuk, hogy az információs asszimetria, a mérhetőség nehézsége vagy a hálózatos iparág léte megbénítaná a piacot.
Ezen felül pedig mindannyian azt szeretjük, ha a kapitalizmus anarchiával vagy demokráciával párosul nem pedig valami koronás megalománnal.
A kapitalizmus vita egyik fontos vonulata volt az antidemokratikus kapitalizmusok értékelése (Pinochet, kistigrisek vagy a mai Kína). Van aki azt mondja, hogy legalább növekednek, és a diktátor majd elhullik, van aki inkább a diktátort látná minél előbb sírban, és ezért korlátozná mozgásterét és potenciális fejlődését.
Van viszont egy másik vita, amely most is éppen címlapozik: az oligarchia és kapitalizmus viszonya. (Vitaindítók: Bokros Lajos leoligarcházza az OTP-MOL klikket, Putyin a klánok szorításában, leírás, pálya értékelés)
Az oligarchia léte új dimenziókat emel be a vitába. Itt nem a vállalat és az állami bürokrácia cél és eszköz rendszere csap össze, hanem a tiszta verseny egy minden dimmenziójában monopilisztikus versennyel. Miközben a svédeknél a kérdés az, hogy milyen struktúrával lehetne növelni az energia ellátás hatékonyságát, addig az oroszoknál az merül csak fel, hogy hogyan lehetne a jelenlegi hatalmi egyensúlyt fenntartani. Amiért valahol kirúgnak a klubból (és bíróság elé visznek, lásd Grippen-Siemens), az másutt belépési feltétel.
Az oligarcha magántulajdont szeretne, de ágasbogas állami szabályozást és megvásárolható politikusokkal. Ez a célrendszer legalább akkora ellensége a kapitalistáknak, mint az állami vállalat. A kapitalizmus ugyanis nem csak azt jelenti, hogy a vállalat magántulajdonba kerül, hanem jelent szabad árat, szabad tulajdonost (még ha külföldi is) és korláltan szabad belépést a konkurenciának.
Állítás:
Azt állítom, hogy miközben a kapitalizmus egész jól (nem tökéletesen) tud működni diktatúrával (pl. Kína) addig borzasztóan nem tud működni oligarchiában. Az oligarchikus kapitalizmus nem igazi kapitalizmus, hanem járadékvadászok harca az állami befolyásért. Bár hírdetik a magántulajdont, de ellenségei a valódi versenynek, így például a tőkekorlátok felszámolásának és a globális tőke megjelenésének.
Az oligarchia a kapitalizmus talán legnagyobb ellensége. Sokkal súlyosabb veszély, mint a kollektivista ideológiák és az emberi hülyeség.
