A levegő köztulajdon? Tuti? Már úgy ténylegesen, mert az egy dolog, hogy ezt mondják rá az ENSZ-ben meg a Parlamentben, naná, ha nem ezt mondanák, nem tudnának szabályokat hozni rá azok nevében, akik valójában nem tulajdonosok. Nem lehet, hogy a levegő voltaképp senkinek sem a tulajdona? Az úgynevezett közé sem?

Nem is az a baj egyébként a zöldek "túlkapásaival", amire utalsz. Márminthogy ezek "túlkapások", ezek valójában alapkoncepcióik szerint hibás ötletek.

Hanem leginkább az, hogy valami olyasféle szemlélet terjedt el, hogy a "társadalmilag optimális" (kicsit hadd borzongjak bele, mikor ezt leírom) az valami kompromisszum, valami vitatkozás eredménye. Épp ezért számos esetben egy állítólag környezetvédelmi döntés valójában meglehetősen ad hoc módon születik, kísérlet sincs valamiféle mérhető alapokon nyugvó szabályozásra.

Jelenleg - tisztelet a kivételnek - az van, hogy ad hoc módon "beárazzák" a környezetszennyező technológiákat, úgy, hogy az ideológiai alapokon preferált technológiák felé nyomják a vásárlót.

Vagy vajon felmérték, hogy egy nejlonzacskó pont x forintnyi kárt okoz, annyit, amennyi termékdíjat fizettetnek utána? Dehogy mérték, ide a rozsdás bökőt, hogy lófaszt mérték fel.

Pedig legalábbis megpróbálni meg lehetne a tényleges károkozás alapján fizettetni ezeket...

Nem hinném, hogy a levegő tisztázatlan tulajdonú lenne. Ugyanis valaminek a tulajdonlása (legalábbis Demsetz nyomán) nem nagyon jelent mást, mint hogy van egy intézmény, ami elismeri az ugynevezett tulajdonosi jogaimat, és kierőszakolja másoktól azok tiszteletben tartását. Ez alapján a punió definició szerint tulajdonos, mert képes behajtjani az adókat, mi meg elfogadjuk ezt.

Egyébként persze, teljesen igazad van.

nekem ugy tűnik a magántulajdon kapcsán értelmezni a piaci es nempiaci kudarcok közti különbséget elég félrevezető. a tulajdon létezését nem a jog garantálja, ugyanúgy megszerezhető erőszak által (ahogy mondjuk 500 éve egy királynak kellett megvédenie az országát ha birtokolni akarta) mint egyszerű tudásbeli fölénnyel is (lásd mondjuk a microsoft forráskódjait) stb. amiben viszont tényleg különbözik a piactól a jog, az a monopolizálási mániája, vagyis h egyáltalán nem engedi érvényesülni a piaci erőket és motivációkat - max ha olyan erősek h vhogy a parlamenten keresztül is képesek még célba érni. (a jogi gondolkodas kulso kritikaja eppen az, h a "stabilitas" elonyeivel szemben keptelen szamolni az alternativak megszunesenek koltsegevel, hiszen a szabadságfokot önmagában nem tekinti előnynek)
ha a levegő magántulajdonban lenne "szhultze" még ugyanúgy fingana tovább, viszont radionak hirtelen megszunne a joga h ilyenkor feneken billentse jo erosen, es helyette hozzad kene rohangalnia vestige allandoan - te meg valsz segitseg helyett szarni fogsz a fejere, mer mi okod lenne segiteni mikor a te emeleteden nem fingott senki. ettől schultze csak meg nagyobb kedvet kapna, hisz ettol kezdve mindenki bekenhagyna: radio meg kenyszerbol elmenne öko-terroristának h végre kapjon pár korty tiszta levegőt…

A piac és a jog világképe közötti különbség ezzel szemben sokkal jobban tettenérhető, ha a kezelni bírt információ-mennyiségre koncentrálunk (konkrétan társadalmi evolúcióját tekintve mindkettő tekinthető egyfajta informácioközvetítő-technologiának, amennyiben azért jöttek létre, h platformot adjanak az emberek kooperációjához). Innen pedig már az is látható, hogy mint információ sokkal kevésbé érdekes h kikmindenkiket szennyeznek, ahhoz képest h ki az aki szennyez.
Ez persze részben technológiai-tudományos fejlettség kérdése is, hiszen spec jelenlegi globális klímaváltozás okairól úgytűnik összességében senki nem tudja h minek köszönhető, vagy h egyáltalán akkor most van e baj az időjárással egyáltalán vagy ez a normális hullámzás része – és ezen ugyebár nincs az a magántulajdon ami segíteni bírna. De annyit azér sejteni vélünk h a széndioxid az árt meg mittomén mi, és ezekre aztán ki lehet fejleszteni mérőberendezéseket – aztán ezek után a legnagyobb szennyezőknek bizonyuló egységekből már a piac azonnal kiveri h alkalmazzanak szűrőberendezéseket meg hasonlókat. (Vagyis ugye mit sem ér hogy tied az állam, ha senki nem tudja ki fingott a szobában elég nehéz helyzetben leszel:)


(amugymeg, a nemzetkozi politika palettajarol hozni peldakat – mint pl a tiszta levego problemajat - az anarchia elleni ervkent általánosságban elég reménytelen vállalkozás, hiszen az országok egymáshoz sokkal inkább viszonyulnak szabadpiaci aktorokként, mint az állampolgárok egymáshoz.
Vagyis jól látható egyrészt h a jognak semmi értelme nincs, hiszen az egyenlítő feletti geostacionárius pályákon keringő műholdakkal kapcsolatban hiába támogatja az egész nemzetközösség szerencsétlen afrikai országok követeléseit, h az ő légterükben keringő műholdak után fizessenk űr-bérleti díjat – ha amerika szóra sem méltatja a „külső világ” nevetséges kis morgolódásait, műholdjai pedig kb csak neki vannak.
Másrészt, a Kiotoi egyezmenyek sem azér fognak működni egyszer majd mer a segítségünkre fognak sietni a szuperufók hogy kegyesen igazságot szolgáltassanak nekünk fölülről, hanem mer ha tovabb romlanak a kilatasaink a tulelesre akkor a legnagyobb szennyező orszagokra annyira megharagsznanak majd a többiek h annak már lesznek más (mondjuk gazdasági) kárai is.)

vagyis a jog is csak akkor működik ha vmi motiváció van mögötte, ugyanezen motivációkat a piac viszont általában közvetlenebbül tudja érvényesíteni.
az externália fogalma pedig valamilyen konkrét információ kirekesztődésére utal, és nem a jogászok távolmaradására

Legyen igazad. a piac elég szarul árazza a levegőt, illetve nem tudja kikényszeríteni annak optimális árát.

Az ebben az unfair, hogy a nemzetközi rend más formái, Ensz és barátai sem tudják. Egyszerűen a nemzetállamok és a nemzetközi jog ugyanakkora kudarcot vallott.

Sőt, ha úgy tetszik a CO2 kereskedelem egészen kurvajó ötlet, csak a kezdeti allokációban kéne megegyezni.

Hiszen, ahogy Coase óta tudjuk, az optimum bármilyen allokációval kijön, csak más a résztvevők nyeresége. Ezért nem tudnak megegyezni a kezdeti allokációban.

Az amcsik arra hivatkoznak, hogy túl van misztifikálva a CO2 para. Az indiaiak, kínaiak arra, hogy ők 100 évvel később kezdtek el füstölni, a fejletlenek arra, hogy nekik igazán százszor több, mint mindenki másnak. stb. Most úgy tűnik, hogy a fejlettek jöttek ki rosszabbul a Kyoto-i egyezményben.


De nem is az a lényeg. Szoval, ha van kezdeti allokáció, akkor működik a piac.

Ha megvan, hogy havi annyit finghatsz, amennyi a testsúlyod kilóban, és ezt mindenki aláírja, akkor utána vehetünk egymástól további emissziós engedélyeket. Működik a piac.
Addig van para, amíg vita van arról, hogy a kövérek több vagy kevesebb gázt engedhetnek ki.

nem értettél meg habár

"Ugyanis valaminek a tulajdonlása (legalábbis Demsetz nyomán) nem nagyon jelent mást, mint hogy van egy intézmény, ami elismeri az ugynevezett tulajdonosi jogaimat, és kierőszakolja másoktól azok tiszteletben tartását"

namost ez lehet hadsereg, technológiai fölényes pasas, akármi, a lényeg h valamilyen módon kierőszakolja a tulajdonhoz fűződő jogaimat.