Hű, ez tényleg frappáns. Jó lenne már megélni azt az időt, amikor az embereket az iskola gondolkodni tanítja meg, és nem választanak meg, vagy kellőképpen szankcionálni tudnak olyan embereket, akik vezetőként úgy cselekszenek, mint ami ellen cselekedni akarnak. Hmm....talán még messze van. És néha tükörbenézni a legnehezebb.

Ez a videó elég primitív.
Ezt írod a post végén:
„Természetesen megalkudok a nemzetállamok rendszerével meg az ENSZszel, és ezeken a kereteken belül bizonyos esetekben szívesen látok bizonyos retorziókat.”
Előtte pedig azt fikázod, hogy
„Tehát én állampolgárságomnál fogva hadban állok azzal, akit szlovák anya és apa nemzett.”
Ez a kettő, mintha ellentmondana egymásnak. Nem világos, hogy mit gondolsz arról, hogy van a 10 millió (100 ezer) 1,6 milliárd embernek valamilyen módon kockázati közösséget vállalnia, vagy a világon csak egyének vannak, azt oldják meg maguk, hogy ki-kivel vállal kockázati közösséget (ez esetben mit szólsz az adverse selection problémájához). A videóban is megjelenik, és már te is írtad, hogy az állam elnyom az oktatáson és más egyéb csatornákon keresztül. De nem lehetséges, hogy piaci kudarcokat old meg. Én egyetértek azzal, hogy nagyon gyakran, a piac hatékonyabb az államnál (megfelelő szabályok mellett - de ezek kidolgozásához vagy betartatásához is kell egy elnyomó intézmény!). De azt, hogy az egyén szabadsága mindennek fellett van az mar sok. A demokrácia az, ami az állam elnyomó szerkezetét meggátolja, a szavazhatsz és meggyőzhetsz embereke arról, hogy ne álljunk hadba, de ha egy közösség nagy része helyes iránynak gondol valamit, akkor sajnos el kell fogadni a döntését még ha nem is értesz egyet vele. Ez valahol a kooperáció alapja nekem.
„Ideám az, hogy az egyének képesek legyenek maguk elítélni és szankcionálni a hatalmukkal túlzottan visszaélő kormányokat, diktátorokat, mert egy kormány sose lesz elég hiteles, végtére ő is csak egy elnyomó.”
Ez vagy önellentmondó vagy már nem idea. Ha ugyanis szankcionálni akarsz, ahhoz kell hatalom (ami pedig már nyílván lehet elnyomó olyan értelemben, ahogy te mondod). Ha pedig befolyásolni akarsz, akkor nagyon sok intézményed és lehetőséged van erre, sőt ha sok pénzed van akkor meg tehetsz is valamit (éljenek az NGO-k).

igazad van, két oldalú az érvelésem.

Ellenzem Irakot, mert illegitim (ENSZ Bt, nem volt megfelelő casus belli, nem volt egyértelmű minden célja sem.)

De ideámmal a legitim háborúk sem igen férnek meg nemzeti szinten, mert az egyén kénytelen alávetnie magát a politika önkényének.

Ebből a szempontból a keresztes hadjáratok egy aspektusa közelebb áll az ideámhoz. Egy nagy NGO (a pápa által vezetett egyház) kitalál egy külpolitikai célt, és önkéntesen csatlakoznak hozzá azok akik akarnak (ha nemesek), illetve lehet pénzt is bedobni a közösbe a cél érdekében.

jól értelek, hogy az állam elnyomó, az önkéntes háború meg nem?
nálam azért mégiscsak egy elnyomóbb dolognak számít, ha jön valaki (persze szigorúan önkéntes alapon), hogy ő márpedig szét akar engem trancsírozni, mert sok zsém van vagy hatalmas guanó-készletem vagy szimplán mert hupilia a bőröm és ráadásul még háremem is van. muhaha.
vagy úgy gondolod, hogy ezek a kedves háborúzniakaró önkéntesek majd egymással háborúzgatnak és ebben lelik meg szabadságuk mint amikor a piacon összetalákozik az eladó meg a vevő? nem, a háború, mégsem egy pajkos párnacsata.
a háború még az általad vizionált önkéntes alapon is a puszta hatalamért zajlik (bár ez néha olyan köntösökbe bújik, mint \"önrendelkezés\", vagy szimplán \"igazság\"), és ilyen formájában a hatalom nálam bizony hogy sokkal pőrébb és elnyomóbb, mint az a demokratikus jóléti állam, amelytől téged még a hideg is kiver.